*Sky*
- Elfogunk késni. - kiabálta Zoé berontott a szobámba és egyenesen rám vetette magát.
- Áú! - morogtam. Lelöktem a tesómat a aki hangos koppanással jelezte, hogy földet ért. - Bazdmeg! Miért nem szóltál? - berohantam a fürdőbe. Megfésültem a kócos hajam és fogkefével a számban besétáltam a Gardróbomba. Kiválasztottam egy kék-fekete csíkos pólót egy rövid gatyát és egy kék edzőcipőt.
- Na végre. - kapta fel a tatyóját Zo és kiviharzott az ajtón. Nem volt messze a busz megálló, de sajna lekéstük a buszt.
- Bocsi Hanna, de elaludtam. - nyomtam egy puszit az arcára és kiskutyaszemekkel néztem rá.
- Semmi vész, de induljunk. - felpattantunk a deszkáinkra. Már láttuk a suli és az igazgatót az udvaron. De ki az az öt srác akikkel beszélget? Tuti nem ide járnak......
- Háj! Az ott nem Alexis Mayer a 1D menedzsere? - mutogatott Zoé. Mind oda kaptuk a fejünket, de ez hiba volt, mert egyenesen neki mentünk az igazgatónak és azoknak a fiúknak. Hát ez szép esés.
- Áú! - kiabált Han akire rá esett Zo-zo. Én sikeresen hanyatt estem és jól bevágtam a fejem.
- Ó az ikrek. És Mis. Tre? - vonta fel a szemöldökét a dili helyettes. - A Win lányokhoz már hozzászoktunk, de maga is? - ingatta a fejét.
- Egyszer mindent ki kell próbálni nem? - mosolygott bátortalanul. - Nem. - pásztázta a földet.
- Elnézést kérünk a késésért, de egy kicsit elaludtunk. És bocsánat a kis összeütközés miatt, de nem vettük észre magukat. - mentegetőzött Zo.
- Csípjen meg valaki. - suttogta Hanna úgy meresztette a szemeit mintha szellemet látott volna. Mi is oda néztünk és.......
- Ez a One Direction. - bámult tátott szájjal Zoé is.
- Sziasztok. - integettek.
- Jaj istenem. Ne nyáladztatok már. - forgattam a szemeim.
- Na jó, hölgyeim menjenek órára. A fiúkkal majd később is tudnak beszélni. - szólt az igazgató.
- Ne már. - nyávogott Han.
- Nyomás lányok. - milyen arrogáns ez a nő. (dili helyettes)
- Házsártos vén öreg asszony. - morogtam az orrom alatt.
- Mit mondott Mis Win? - szólt utánam.
- Ja csak azt hogy: További szép napot asszonyom. - bájologtam. Bementünk az osztályba szerencsére az első óráról kicsöngettek. Hannával lementünk a büfébe, leültünk az egyik asztalhoz és szürcsölgettük a kolánkat.
- Na ki vagyok? - kérdezte Chris és befogta a szemem hátulról.
- Hát öööööö, nem is tudom!!! Mmmm Chris? - játszottam a hülyét. Várjunk csak nem is vagyok teljesen normális.....(xd).
- A Te herceged. - nyomott egy puszit az arcomra és ledobta magát az egyik székre.
- Sziasztok. - csatlakozott Jeremy is. - Tesód? - nézett rám. Én csak megrántottam a vállam. Valaki elejtett valamit a hátunk mögött. Hirtelen oda kaptuk a fejünket, de ez nem volt jó ötlet. Nagyon megszédültem, és sokáig el sem múlt.
- Jó reggelt osztály. - jött be a terembe Mr. Heand az ofő, mögötte a fiúk. (1D) Az szinte az egész osztály felsikított és megrohamozta a fiúkat. Csak Hanna, Zoé, a fiúk én maradtunk a helyünkön. Zo-zo félt odamenni én nem vagyok annyira oda értük és a tesóm meg na őt nem tom'. - Jó, jó! Most már elég, üljetek le. - terelt mindenkit a helyére. - Gyerekek nyugodjatok meg. - szánalmas, hogy lehetnek valakik ennyire ennyire........
- Tanár úr miért vannak itt a fiúk? - kérdezte Han.
- Vissza jönnek az iskola padba egy hónapra, és ezt az osztály érte a megtiszteltetés, hogy ide járnak majd fiúk. - hát ez nagy szerű.
- Ez meg tiszteltetés? - kérdezte Conor. Össze röhögtünk és lepacsiztunk, az ofő. szúrós szemekkel figyelt minket.
- Ez az. - rikkantott Rachel a suli plasztikja. Röhejes az egész csaj.
- Elég volt. A fiúk kérték, hogy úgy kezeljétek őket mint ha normális diákok lennének. - nézett ránk kissé könyörögve Mr.Heand. Még egy ideig beszélt, hogy fognak majd kisebb koncerteket adni, ők fognak majd énekelni a suli bulikon stb........
- Rendben és most kérdezhettek a fiúktól, de ha lehet kulturáltan. - az utolsó szót inkább a srácoknak szánta.
- Miben különbözik a mostani és a régi életetek? - kérdezte Lily.
- Hát ez előtt nyugodtan sétálhattunk úgy az utcán, hogy több száz lány ismert volna fel. - mosolygott Louis. - Persze ez jó ne értsétek félre csak nehéz volt megszokni. - ja a lányok kétségkívül biztos az tetszik nekik a legjobban.
- Hát igen és az újságok. Még az elején az X-faktor után anyu egyik reggel felhívott, hogy gratuláljon. Nem értettem miért aztán kiderült, hogy lefotóztak Katy Perryvel az előző esti Gálán mikor megölelem. Ebből egyből az jött le, hogy együtt vagyunk. - mindenki áhítattal hallgatta a fiúkat. Én viszont kezdtem egyre rosszabbul lenni, már hányingerem is volt és a fejem is fájt, a szédülés meg egyre rosszabb lett. Lehajtottam a fejem a padra és próbáltam kizárni a körülöttem lévőket.
- Skyler jól vagy? - kérdezte Mr. Heand.
- Igen. Kimehetek a mosdóba? - kérdeztem. Bólintott én meg egyből kirohantam, nagyszerű kijött belőlem a reggelim. Megmostam az arcom és neki támaszkodtam a csapnak. Lassan vissza vánszorogtam a terembe. Mindenki rám nézett mikor benyitottam.
- Jobban vagy? - kérdezte az ofő. Bólogattam és vissza ültem a helyemre. Hanna és Zoé oda ültek mellém szünetbe amíg a többiek az 1D lógtak. Hallottam, hogy valaki megáll a padom előtt és a simogatás is abba maradt a hátamon.
- Hogy érzed magad? - kérdezte Louis. Louis? Felnéztem rá és a fiúkra. Halványan mosolyogtak, de láttam az aggódást a szemükben.
- Egy kicsit, jobban köszi. - próbáltam mosolyogni. Oda húztak egy-egy széket és leültek körénk. Mind hárman hitetlenkedve néztünk rájuk, de egy összenézéssel elintéztük.
- Mitől vagy ilyen rosszul amúgy? - kérdezte Harry.
- Szerintem a reggeli zakózásom rohadtul be vágtam a fejem. - fintorogtam. - Vágod ez még annál is rosszabb volt mikor a 2011-es versenyen elszartam azt a trükköt és kórházba kerültem. - néztem a lányokra mosolyogva, nem tom' ez miért volt olyan vidám dolog de.
- Milyen verseny? - kíváncsiskodott Zayn.
- Gördeszka. - dörzsöltem az arcom.
- Deszkázol? - kerekedtek ki a szemei Lou-nak.
- Igen, de ezen mi olyan meglepő? - nevettem.
- Hát nem tudom, csak Te egy csaj vagy és..... - zavarban van, de aranyos. Mi miket beszélek itt? Hülye vagy Sky.
- Ja ez nekem is feltűnt. - Rac berontotta a terembe és egyből hozzánk jött.
- Sky keres a pasid. - nyávogott valami furát láttam Lou arcán. Chris integetett az ajtóból.
- Nem a pasim. - löktem arrébb.
- Szia. - olyan szorosan ölelt meg, hogy azt hittem megfulladok. - Héj, héj oké. - toltam el magamtól.
- Bocs, csak aggódtam. - pont ez a baj.
- Igen tudom. Most vissza megyek a többiekhez. - mutattam a hátam mögé.
- Oké. - szomorkásan rám mosolygott és elment. Vissza mentem a többiekhez és sóhajtva lehajtottam a fejem a padra.
- Baj van? - kérdezte Zo.
- Én szeretem, de tényleg. Viszont megörülök tőle, miért nem lehet felfogni, hogy CSAK BARÁTOK vagyunk? - hangsúlyoztam és a lányra néztem.
- Nekem mondod? Folyton rólad beszél vagy kérdez. - csóválta a fejét.
- Jaj, bocsi fiúk. Lányos hülyeségek. - mosolyogtam.
- Semmi vész. - legyintet Liam. Nem voltak megtartva az óráink a szerencsére. Beszélgettünk a fiúkkal. Talán túl elhamarkodottan ítéltem meg őket. Nem is olyan szörnyűek sőt tök jó fejek, és nem beképzelt majmok. Az utolsó óra után elköszöntünk a fiúktól és haza mentünk. Két utcával lejjebb elköszöntünk Hannától és haza deszkáztunk.
