2. fejezet

Talán több is lehetne......

Végre itthon. Nagy sóhajjal huppantam le apám mellé a kanapéra. Aki focimeccset nézett.
- Ez az. Gól, gól. - kiabálta a tévének. - Nem, nem. Idióták. - szidta a játékosokat.
- Okééééé. Én asszem megyek. - néztem ijedten apámra és elindultam a szobám felé. Reklám.
- Ó, szia kicsim. Észre se vettelek. - szólt utánam.
- Ja ezt levágtam. - mosolyogtam rá és felszaladtam a lépcsőn. Behuppantam az ágyba és az ölembe vettem a laptopom. Pörgött a Face ezerrel. Mindenki posztol és mindent megosztott. Megnyitottam a több mint harminc értesítésemet és ami nem érdekelt töröltem. Hirtelen felvillant egy ablak Hanna.

Gyorsan elküldtem még az üzit és lecsaptam a gép tetejét.
- Kicsim kezdődik a női Röplabda meccs. - kiabált fel apa. Szuper gyorsasággal rohantam le a lépcsőn és vetődtem le a kanapéra. - Ez gyors volt. - mosolygott apu. Hát igen........ röplabda mind egy, hogy nézem vagy játszóm az akkor is röpi.
- Elmentem, majd jövők. - szólta anyu és már csak egy ajtó csapódást hallottunk.
- Ma mentek táncra? - fordult felém apa.
- Nem, beteg az edző. - bámultam mereven a Tv-t. Nyomott egy puszit a fejemre és eltűnt valamerre.
Már a harmadik tál kukoricát is benyomtam. Apa rég elment dolgozni, de előtte haza hozta Kittit a húgunkat. Csöngettek.
- Valaki nyissa ki. - kiabáltam. Most megy a legjobb rész, meccs labda nem fogok fel állni. Újra az az-az idegesítő hang. - Zoé, csöngettek. - ordítottam.
- Körmöt festek. - szólt vissza.
- Ahj. - oda rohantam az ajtóhoz fel téptem és - Szia Louis. - intettem és rohantam is vissza a tévé elé.
- Öööö, szia. - a szemem sarkából láttam, hogy hol engem vagy a képernyőt bámulja.
- Ez az! Nyertünk, nyertünk, nyertünk. - ugráltam mint egy örült. - Ah. - ültem vissza mellé. - Bocsi, csak imádom  - vigyorogtam. - Amúgy mit csinálsz itt? - húztam fel a szemöldököm.
- Semmi gond. Ő hozzád jöttem. - vakarta a tarkóját.
- Aha. Kérsz inni? - indultam a konyha felé.
- Igen. - jött utánam. Felmutattam a kolát Lou hevesen bólogatott. Elé toltam a poharat és beleittam az enyémbe.
- Na ki volt az? - robogott le a lépcsőn Zo. - Szia Lou-i. - vigyorgott. - Te itt? - ja nekem is ilyen volt a reakcióm.
- Hát ja. Elakartam hívni a húgodat sütizni. Ha akarsz te is jöhetsz?! - velem? Jaj, de aranyos. Miket beszélek.
- Nem érek rá körmöt festek, de nektek jó szórakozást. - hagyott ott minket.
- Szóval ezért jöttél? - mosolyogtam a fiúra.
- Aha. Akkor mehetünk? - elpirult. Elpirult? Jaj, de kis.......... na nem ez csak sütizés. Felkaptam a táskám és már indultunk is.

*Zoé*
- Elmentünk! - hallottam Sky-t és az ajtó becsapódott. Tök jó fej Louis, hogy elhívta a húgomat. Látom én rajtuk, hogy ugyan úgy éreznek egymás iránt és ez nem csak barátság.
De mi van velem és Harry-vel? Olyan édes a mosolya és azok a göndör fürtök........ ahj. Nem szabad, ezt nem! Ma sok vendégünk van. Leszaladtam a lépcsőn és meg sem álltam az ajtóig.
- Szia. - vigyorgott rám Hazza.
- Ő.......hali. - arrébb álltam, hogy bejöhessen.
- Szép lakás. - nézett körbe.
- Kösz. És mi járatban? - vontam fel a szemöldököm.
- Hát mindenkinek akadt valami dolga, gondoltam benézek. - még mindig a házat kémlelte.
- Ja csak ezért. - kicsit elszomorodtam.
- Igazság szerint nem csak ezért. Látni akartalak. - mosolygott, kis cuki. Te meg hülye vagy Zo-Zo.
Miután kibámészkodtak magát a szobámban is Ő nagysága leült mellém az ágyra.
- Honnan tudtátok a címünket? - ezt se hogy sem értem.
- Van a suliban egy nő a titkárságon akinek a lánya nagy 1D fan és hát pár fotóért és autogramért cserébe....... hát itt vagyok. - meg babonázva hallgattam el vesztem a szemeiben.
- Ti/te aztán rámenősek vagytok. - nevettem.
- Hát..............ja. - röhögött Ő is.
- Zozé. - ugrált be a szobámba a húgom.
- Harry ő itt Kitti a kisebbik húgom. - mutattam a kis lányra. - Kitt ő itt Harry egy barátom. - mutattam be őket egymásnak. A kicsi hölgy csak félénken intette egyet és félénken mögém bújt.
- Nagyon csinos a ruhád. - mosolygott Hazza a lányra.
- Köcönöm. - bátorodott fel kicsit. - Ho van Ckay? - nem értjük miért, de sosem beszél rendesen pedig ilyen idős korban az orvosok azt mondják kéne. Ha nem javul pszichológushoz kell járnia vagy nyelvészhez.
- Elment göndörke egyik barátjával. De szerintem nem sokára itt lesz. - mindig is jobban megértették egymást az ikremmel. Persze én nem bánom attól mégy ugyan úgy szeretjük egymást. Nyílt a bejárati ajtó.
- Megjöttünk. - és meg is hallottam a hangját. Kitti mint az örült rohant ki a szobából. Mi is mentünk utána.
- Ckay. - Tita egyből felkapta a kicsit és megpörgette a levegőben.
- Szia édesem! - bemutatta Louis-t és leültünk a kanapéra. Közben váltottunk egy "majd mesélek" nézést.
Még egy ideig beszélgettünk, de a fiúknak mennie kellett és Sky-nak is. Miután ők elmentek én vissza battyogtam a szobámba és idétlen vigyorral a képemen ültem le a babzsák fotelembe. Csak ültem és bámultam ki a fejemből még arra sem reagáltam, hogy időközben a szüleim haza értek. Viszont olyan nyolc óra körül elmentem zuhanyozni. Magamra kaptam a pizsimet és vissza mentem a szobámba.

 Ahol Sky ült az ágyamon. Elmesélte mi volt a cukrászdában és én is elmondtam neki, hogy Hazza , hogy került ide. Még beszélgettünk csak úgy minden féléről és elaludtunk.